Hét főbűn - harag

A harag egy erős indulat, amelyet akkor érzünk, ha várakozásainkban csalódtunk, önérzetünkben megbántottak, esetleg megsértettek, vagy megrövidítettek minket, és tudunk kit hibáztatni. Ha nem próbáljuk csillapítani, féktelen dühvé válik, az pedig bosszúvággyá. A bosszú pedig újabb bosszút szül. Talán ez a legveszélyesebb benne.

Van egy sorozat a TV-ben, a címe Tabu. Nagyon szeretem, rendkívül érdekes. Volt egy rész, ahol albán családokat mutattak, akik ki sem merik engedni a fiaikat az utcára, mert a helyi, százados hagyományokon alapuló vérbosszú áldozataivá válnának. Az egyik férfi még fiatalabb korában egy szóváltás következtében megölt valakit. (Azért el tudom képzelni az ilyen szóváltást…) Letöltötte a több éves börtönbüntetését, de a másik családnak ez nem volt elég, meg akarják ölni a fiát, mert vért csak vér moshat le. A fiú a négy fal közt él, mert ha kilépne a házból egyből lelőnék. Az otthonában nem bántják, azt nem engedik a szokások. A modern törvények persze tiltják ezt, de érdemben tenni ellene nagyon nehéz. Próbálnak szakembereket alkalmazni, akik magukra vállalják a konfliktus rendezését, de ők sem járnak mindig sikerrel. A gyerekek, később fiatal felnőttek pedig otthon maradnak, vagy külföldre menekülnek. Ez egy spirál, amiből nagyon nehéz kikerülni, hiszen a halálát valószínűleg meg akarnák torolni…

De kissé messzire kanyarodtunk :) A haragot nem csak a keresztények ítélik el, hanem a legtöbb vallás.

Már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy a haragot kezelni kell. Mikor az óvodában elveszik a csokinkat, és hirtelen felindulásból leütjük a másikat, az egy pillanatnyi elégedettséget hoz. Aztán mikor látjuk, hogy fájdalmat okoztunk, jön a megbánás, a bűntudat.

Ez felnőttként sincs másképp, nem véletlenül szokták mondani, hogy „számolj tízig, mielőtt cselekednél”, mert ilyenkor képtelenek vagyunk gondolkodni tetteinken, és a következményeken. Ez utóbbin pláne. Nem véletlen van a törvényben olyan kitétel, hogy „hirtelen felindulásból elkövetett”. Egy fokkal enyhébb a büntetése, mint az előre kitervelt, megfontolt cselekedetnek.

A bosszú ott kezdődik, amikor komoly okunk van a haragra.

A harag hihetetlen stresszforrás, hogyan lehet kezelni, vagy enyhíteni, külön cikkben foglalkozunk vele.

Neked van olyan tipped, ami bevált?

A hét főbűn - irigység

Az irigység generálja a stresszt, és csak úgy vonzza a konfliktusokat. A munkahelyi problémák oroszlánrészét is az okozza. Sokszor nem vagyunk képesek felismerni, hogy nekünk attól nem lesz jobb, hogy a másik eredményeire féltékenykedünk.

Sajnos gyakori, hogy ahelyett, hogy a „saját házunk táján söprögetnénk”, inkább mások dolgaival vagyunk elfoglalva. Neki miért sikerült ez vagy az, neki hogy lehet ilyen jó alakja, csinos ruhái, ennyi pénze, hogy juthat el minden évben csodálatos helyekre nyaralni, egyáltalán mit keres mellette egy ilyen remek házastárs? Az, hogy odafigyel az étkezésre és sportol, esetleg spórol a felesleges dolgokon, hogy megteremtse magának ezt az életet, eszünkbe jut ilyenkor? Ha mégis, akkor jön a szokásos kifogás: „Neki könnyű!” Miért is?

Egy korábbi munkahelyemen egy irodában dolgozott két negyven körüli nő. Az egyik besavanyodott, magányos, a másik boldog családi életet élt. Először jóban voltak, de aztán egyre több konfliktus lett köztük. Egyszerű volt az ok, bármennyire is próbálta leplezni, a magányos nő majd megőrült az irigységtől a másik boldogsága láttán. Ott próbálta ellehetetleníteni a másikat, ahol tudta, szabályos lelki hadjáratot indított ellene, összebeszélt a háta mögött, pletykákat terjesztett, a főnök előtt folyamatosan lejáratta, míg a családos nőt el nem küldték a cégtől. Ettől a magányos nem talált társat, nem lett gyereke, nem lett boldog. Minden, amit elért vele, hogy másnak árthatott.

Az irigység teljesen természetes érzés, de tudnunk kell, hol van a határ. Persze, hogy elsárgulunk, ha a barátnőnk egy vadonatúj piros sportkocsival beállít egy találkozóra (ha kékkel, akkor is), de ez nem jogosít fel minket arra, hogy megkarcoljuk. Ösztönösen fellobban bennünk a féltékenység, ha az, amire régóta vágyunk, másnak már megvan. Az ő örömét ne vegyük el, attól nekünk nem lesz új kocsink.

Próbáljuk meg pozitívan felfogni a dolgot. Ha neki sikerült, nekem is fog! Én is tehetek a céljaimért, vagy kifizethetem a vágyott dolog árát (itt nem feltétlenül pénzről van szó, a kockahas ára például a kitartó és kemény edzés, tudatos étkezés).

A konfliktusok, a stressz, és a hét főbűn

 A katolikus vallás megkülönbözteti a főbűnöket a többitől, szerintük ezek más bűnök, rossz szokások forrásai lehetnek. A középkor óta sok fejtegetésre és találgatásra adtak okot. Én is sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon miért pont ez a hét, teljesen emberi tulajdonság lett a hét főbűn? Talán kapcsolatuk van a bennünk rejlő rosszal? Kinek árthatunk egy kis éjszakai falatozással, miért bűn, ha szeretjük a gyönyört, miért ne lehetnénk hiúk, amikor minden a tökéletességet sugallja? Ki ne reagált volna haragosan, ha tehetetlennek érezte magát, mi a baj azzal, hogy mindig többre vágyunk?

Úgy döntöttünk, más szemszögből közelítjük meg a kérdést. A hét főbűn kapcsolatát nézzük meg a konfliktushelyzetekkel és a stresszel, már ha találunk összefüggést.

Találtunk…

A falánkság

Az egyik, talán legalapvetőbb, témánkat érintő összefüggés a korlátlan étkezések és a stressz közt van. Itt most nem arról van szó, amikor valaki beteg, és nem ismeri a jóllakottság érzését, mint az a közel 100 kilós kínai kisfiú, aki egész nap csak eszik, mégis éhes marad.

A többségre inkább az a jellemző, hogy akkor is eszünk, ha nem vagyunk éhesek. Csak megkívánunk valamit, egy kis nasit, valami kis rágcsálnivalót a főétkezések között, vagy az esti TV nézés közben. Az evés egy megnyugtató pótcselekvéssé válik stressz, bánat, unalom esetén. A finom falatokkal jutalmazzuk magunkat, egy szelet csokoládé elmajszolásával a lelkünket nyugtatjuk meg. Ha hajlamosak vagyunk ilyesmire, érdemes más cselekvés után néznünk, hiszen ez a rossz szokás könnyen elhízáshoz, és az azzal gyakran együtt járó betegségekhez vezethet.

Ha a stresszt próbáljuk meg levezetni ezzel, annak a gyökerei Freud szerint még a gyerekkorban keresendők. Megszoktuk, hogy ha bármi baj van, sírunk, és utána jön édesanyánk és megetet minket. Tehát az étkezés és a nyugalom érzése összekapcsolódik. Ahogy idősebbek leszünk, édességet kapunk különleges alkalmakkor, de jutalomként is.

A helyzetet csak fokozza az, hogy a gyártók mindent elkövetnek azért, hogy többet fogyasszunk. Az adalékanyagok kívánatosabbá teszik számunkra a nassolni valókat, az ízek intenzívebbé válnak. Nagyon kevesen képesek abbahagyni a chipset fél zacskónál…

Megoldás lehet a gyümölcsök, egészséges nasik bevezetése az étrendünkbe, bár egy alma elfogyasztása sok esetben nem hozza meg a kívánt eredményt. Más pótcselekvések keresése is jó ötlet. Egy régi kolléganőm, ha nagyon stresszes volt, kitakarította az egész lakást, még a padlót is átfényezte kétszer. Őt ez nyugtatta meg. Egy barátnőm a konditeremben vezeti le a felesleges energiákat. Elég feszült élete van, szóval isteni az alakja.

Ti mivel vezetitek le a stresszt?