Egy barátnőmet tavalyelőtt megtámadták az utcán, mikor késő este hazafelé tartott. Percekig követték, majd hátulról elkapták, a földre rántották, és mikor ösztönösen magához szorította a táskáját, még meg is rugdosták, hogy elengedje. Az éjszakát a kórházban töltötte, a másnap délelőttöt a rendőrségen. Az ügyből természetesen nem lett semmi, ismeretlen elkövetők voltak, a nyomozást lezárták.
Napokig az utcára sem mert kimenni egyedül, és a mai napig úgy jár haza – hogy az ő szavaival éljek –, mint egy kommandós. Figyeli, követi-e valaki, fülel, nem hall-e esetleg valami gyanúsat.
Sokat gondolkoztam rajta, hogyan lehet ezt feldolgozni, továbbra is ugyanazon az úton menni haza, ugyanott lakni. Később találkoztunk, és elmesélte, neki mi segített. Érdekesen hangzik, de végül is hasznos volt számára.
Többször elképzelte különböző módokon, hogyan állna bosszút a támadóin. Egyik-másik történet hihetetlen véres volt, pár közülük inkább vicces, néhányuk megdöbbentő. Színes fantáziáról, és hihetetlen dühről tettek tanúbizonyságot. Ezek az elképzelt cselekmények a dühünket és az indulatainkat segítenek levezetni, megtörtént dolgokat feldolgozni.
Melyikünkkel ne fordult volna elő, hogy elképzeljük, ahogy pl. a barátságtalan ügyintézőt kitépjük a pultból és jól móresre tanítjuk? Na ugye :) Amíg csak a gondolatainkban léteznek, nem veszélyesek, sőt hasznosak lehetnek. Fontos, hogy kollégát, családtagot, stb. ne képzeljünk ilyen helyzetbe, mert ez adott esetben túl könnyen csábíthat bennünket tettlegességre!
Napokig az utcára sem mert kimenni egyedül, és a mai napig úgy jár haza – hogy az ő szavaival éljek –, mint egy kommandós. Figyeli, követi-e valaki, fülel, nem hall-e esetleg valami gyanúsat.
Sokat gondolkoztam rajta, hogyan lehet ezt feldolgozni, továbbra is ugyanazon az úton menni haza, ugyanott lakni. Később találkoztunk, és elmesélte, neki mi segített. Érdekesen hangzik, de végül is hasznos volt számára.
Többször elképzelte különböző módokon, hogyan állna bosszút a támadóin. Egyik-másik történet hihetetlen véres volt, pár közülük inkább vicces, néhányuk megdöbbentő. Színes fantáziáról, és hihetetlen dühről tettek tanúbizonyságot. Ezek az elképzelt cselekmények a dühünket és az indulatainkat segítenek levezetni, megtörtént dolgokat feldolgozni.
Melyikünkkel ne fordult volna elő, hogy elképzeljük, ahogy pl. a barátságtalan ügyintézőt kitépjük a pultból és jól móresre tanítjuk? Na ugye :) Amíg csak a gondolatainkban léteznek, nem veszélyesek, sőt hasznosak lehetnek. Fontos, hogy kollégát, családtagot, stb. ne képzeljünk ilyen helyzetbe, mert ez adott esetben túl könnyen csábíthat bennünket tettlegességre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése