Vannak olyan napok, amikor már reggel tudom, hogy inkább ágyban kellett volna maradnom, mert azzal okozom magamnak a lehető legkevesebb kárt. Ilyenkor hajlamos vagyok magamra önteni a kávét, összemaszatolni a ruhám indulás előtt, lekésni a BKV buszt, elbotlani a lépcsőn… Persze minden egyes apró balesetnél csak egyre idegesebb leszek, és ezzel szinte bevonzom a következőt.
Egyetlen megoldás létezik: próbáljuk a helyzet jó oldalát nézni, és ellazulni. Ha sikerül megnyugodnunk, visszanyerjük a jókedvünket, és a balszerencsék is véget érnek. Ez különösen fontos akkor, ha hosszú nap áll előttünk, esetleg fontos teendők várnak még ránk.
Nekem sem mindig sikerül a szélben, mínuszokban elmagyarázni magamnak, hogy milyen jól is jártam azzal, hogy álldogálhatok 10 percet a szabad levegőn… Ha azonban megérkezett a busz, elkezdhetünk megnyugodni. Az is megoldás, hogy ha beértünk a munkahelyünkre, főzünk magunknak egy teát, és szánunk erre pár percet. Nemcsak mi járunk jobban, hanem a munkatársaink is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése