A fösvénység motívumának azonos tünetekkel – szorongás, gyanakvás,
vagyonféltés, elmagányosodás – ábrázolt képe minden korban foglalkoztatta az
írókat - ez az egyik leggyakrabban kipellengérezett hiba, hiszen örökké
aktuális: Ki ne ismerné a Fösvény történetét Molière-től? Amikor az ember
minden különösebb cél nélkül csak gyűjti a pénzét, nem ad belőle senkinek, de
még magára sem költ. Régi, kopott ruhákban jár, a fiatal szerelmeseket pedig
nem segíti. Minden gondolata a pénz körül forog, fontosabb neki a szerelemnél,
és az apai szeretetnél is. Mi értelme van úgy pénzt gyűjteni, hogy nem érezzük
a jólét örömét? Ha a végén egyedül maradunk? A pénz nem fog minket viszontszeretni.
Ez a történet erre tanít.
A kapzsiságot a mesékben is kifigurázzák. Emlékszünk Dagobert bácsira?
Annyi pénze volt, hogy úszkálni tudott benne, mégis milyen kicsinyes és irigy
volt a családtagjaival? Semmi mással nem foglalkozott, mint a páncélterme
védelmével.
A két főszereplő abban hasonlít egymásra, hogy életük fő értelme az,
hogy még több pénzt gyűjtsenek össze. Minden komolyabb, vagy megfogalmazható
cél nélkül. Itt már nem a "jobb, és szebb élet" a motiváló erő.
A magány, a többi embertől való (akár tudatos) elszigetelődés alattomos
stresszforrás. Először észre sem vesszük, csak amikor már nem marad körülöttünk
senki, se barátok, se család. Érzelmeket nem lehet pénzért venni, ha mégis, az
olyan is…
Ma a kapzsiság témája különösen aktuális, sokan éjt nappallá téve
dolgoznak, már nem csak a családért vagy a túlélésért, hanem inkább a még
nagyobb kényelem, vagy a luxuskörülmények megteremtése érdekében. Szinte
beköltöznek a munkahelyükre, még aludni is alig járnak haza. Ezzel
megkockáztatják, hogy ellaposodnak az emberi kapcsolataik, tönkremegy a
házasságuk.
Volt régebben egy barátnőm, a családja szörnyen gazdag volt, egy
gyönyörű házban laktak, két kocsijuk volt, évente jártak síelni, kétszer
nyaralni valami távoli tengerpartra, méregdrága kozmetikumokat használtak, és
márkás ruhákat hordtak. A lány elegáns különórákra járt, és elit iskolában
tanult. Kívülről igazi mintacsaládnak tűntek, de a barátnőm állandóan
panaszkodott, hogy szinte soha nem látja a szüleit, alig foglalkoznak vele,
mindig fáradtak, őt pedig egy fizetett babysitter szórakoztatja… Én többet tudtam
a lányukról, mint ők, igazából alig ismerték egymást…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése