Majdnem minden nép hagyományai közt fellelhetők a mesék a lusta fiúról
vagy lányról. Persze ráfáznak a végén, hiszen lustának lenni nem szabad.
Tudjuk, hogy a szorgalmas ember többre viszi, a dolgosság erény, stb. A lustát
kinevetik, lenézik, nem kell senkinek.
A lusta ember elhanyagolja a kötelességeit, a környezetét, végső soron
saját magát. Régebben érthető volt, hogy bűnnek számított, a falusi életben
mindenkinek dolgoznia kellett, különben éhen haltak volna.
Ma már nem tartjuk akkora hibának, de inkább azt mondjuk helyette, hogy
kényelemszeretőek vagyunk. Hány találmányt ihletett az emberi lustaság, hogy
aztán szorgalommal valóra váljon? Nem véletlen van a TV-hez távirányító, nehogy
fel kelljen állni a kanapéról…
Hosszú, átdolgozott hetek, vizsgák, stresszes időszakok után teljesen
természetes, ha úgy érzed, megengedhetsz magadnak egy kis lazítást,
lustálkodást, hiszen a pihenés legalább olyan fontos, mint maga a munka.
A lusta ember általában nem stresszel, sőt, viszonylag nyugodt életet
él, bár könnyen keveredik konfliktusba a munkatársaival, családtagjaival,
hiszen „semmit nem lehet rá bízni”, vagy ahogy Pató Pál úr mondaná: „ej,
ráérünk arra még!”
Előfordulhat az is, hogy semmihez nincs kedvünk, a mindennapi
feladataink teherként nehezednek ránk, a hosszú alvás inkább menekülés a
hétköznapok elől. Volt régen egy francia film, a főszereplője a való életben
nagyon szerencsétlen volt, de éjszaka, álmában, hős. Gyönyörű nőket mentett
meg, bátran harcolt az ellenséggel. Egy idő után mindig csak aludt volna, egyre
kevésbé érdekelte a valóság.
Ha folyamatosan csak aludnál, az utalhat depresszióra is. Ilyenkor az
ember szó szerint az álomvilágba menekül a valós gondok, problémák elől. Nagyon
nehéz élethelyzetben gyakori az aluszékonyság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése