Bujaság
Elérkeztünk az utolsó, egyben a kedvenc bűnömhöz. A bujaság okozza a
legtöbb bonyodalmat, fájdalmat, konfliktust, stresszt. Egyszer egy sci-fi
sorozatban megjegyezte az egyik „űrlény” főszereplő, hogy az irodalmunk
nagyrészt erről szól. Milyen igaza volt! Nem igazán tudnánk meglenni nélküle.
Ha túl sok hódolónk van az a baj, ha kevés, vagy nincs, akkor az.
Munkahelyen tartja magát az a mondás, hogy „házinyúlra nem lövünk”,
aminek azért van valóságalapja. Ha a kollégánkkal flörtölünk, az kihathat a
munkánkra is, és veszekedés vagy szakítás esetén lehet, hogy ez a hatás nem túl
pozitív. Vegyük figyelembe azt is, hogy akármi történik köztünk, ugyanúgy napi
8 és fél órában egymással leszünk, és ezt nem mindenki viseli jól. Persze nagy
cégeknél gyakori a munkahelyi szerelem, de több száz ember között azért
könnyebb a dolgunk.
Rengeteg félreértés származhat abból, ha valaki túl népszerű az ellenkező
nem tagjainak körében. Van egy barátnőm, aki kivételesen szép. Gimnáziumban az
összes fiú futott utána, világ életében azt csavart az ujja köré, akit akart.
Ezzel viszont féltékenyé tette a többi, átlagos kinézetű lányt, akik olyan
pletykákat terjesztettek róla, hogy ha csak a fele igaz, minden joggal
kirúghatták volna az iskolából. Az egyik, talán a legdurvább, hogy a
tesitanárral jár, annyira abszurd volt, hogy már senki nem hitte el. Csak mi
tudtuk, hogy ez az egyetlen, ami igaz…
Hogy miért ennyire az életünk része? Mert az ember alapvetően társas
lény, és az önbizalmunknak is jót tesz a népszerűség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése