Néhány évvel ezelőtt saját magamon volt alkalmam tapasztalni, hogy a stressz káros hatásai milyen testi tünetekben mutatkozhatnak meg. Pocsékul éreztem magam (és meg kell jegyeznem: úgy is néztem ki). Ahogy utólag visszanézek erre az időszakra, a legnagyobb gond az volt velem, hogy nem is akartam másként hozzáállni a körülöttem zajló eseményekhez, sőt, amikor csak alkalmam volt rá, mindenkinek azt ecseteltem, hogy nem is csoda, hogy ilyen állapotban vagyok, mert nekem olyan nehéz, hogy azt ők elképzelni sem tudják.
A változáshoz az kellett, hogy rádöbbenjenek: az életem korántsem annyira siralmas – és pláne nem reménytelen -, mint amennyire néha értékelem. Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor az egyik barátnőm mesélt egy közeli ismerőséről, akit abban az időben több tragédia is ért rövid időn belül. Abban a percben átfutott az agyamon, hogy most talán nem kezdek el panaszkodni, mivel nevetségesen éles lenne a problémák közötti kontraszt.
A körülmények összhatása végül elvezetett ahhoz a kijelentésemhez, hogy én nem akarok soha többet semmit „túlstresszelni”. Akkoriban már tényleg azt éreztem, hogy tönkreteszem magam az állandó idegeskedéssel, és ez nem csak abban mutatkozott meg, hogy feszültséget éreztem, hanem sokat fájt a hátam, a fejem, a gyomrom, és nem mellékesen a környezetemen sem éreztem azt, hogy mindig kitörő lelkesedéssel fogadják a jelenlétemet.
Nem állítom azt, hogy ehhez a kijelentésemhez eleinte könnyű volt magamat tartani, de változni akartam, és véleményem szerint ez volt a legfőbb lépés.
Kidolgoztam magamnak 3 olyan gondolatot, amelyeket mindig végigfuttattam a fejemben, amikor azt éreztem, hogy valami miatt túlzásba viszem az idegeskedést:
1. attól, hogy agyonidegeskedem magam, még semmi nem fog történni, ami az adott helyzeten javítana.
2. ha rámegy az egészségem a „túlstresszelésre”, akkor még nehezebb lesz változtatni az életem azon részein, amin szeretnék javítani.
3. és a legfontosabb: tényleg reménytelen tenni valamit az aggodalmaskodás helyett?
Tudjátok mi segített még? A mozgás. Már írtunk korábban a sport fontosságáról, de most is megemlíteném, mivel nálam a kezdetekben nagyon jót tett. Akkortájt állandó jelleggel hajtogattam, hogy nincs sem időm, sem pénzem mozogni. Be kell ismernem, hogy a „változni akarástól” pénzem nem lett hirtelen, de időt igenis tudtam szakítani arra, hogy otthon tornázzak.
Vedd figyelembe, hogy amíg Te magad nem akarsz változni, addig nem várhatod, hogy megváltozik körülötted a világ.
Rengeteg könyvet kiolvashatsz a stressz kezeléséről, böngészhetsz technikák után, mert abból bőven akad az interneten, de az első lépést Neked kell megtenned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése