A halogatás nem csak az álmainkat teheti tönkre, az konfliktusaink megőrzésében is komoly szerepe lehet. Életemben a második munkahelyemen titkárnőként dolgoztam egy irodában. A közvetlen kolléganőm az elejétől kezdve utált, mint később kiderült, azért, mert engem vettek fel a pozícióra, nem az ő barátnőjét, akit beajánlott. Igyekeztem kedves lenni vele, udvarias, de nem sokat segített. Hol nagyon aranyos volt, hol napokig nem szólt hozzám, és átnézett rajtam. Mindezt a legcsekélyebb indok nélkül.
Néha nagyon jól kijöttünk, beszélgettünk, segítettünk egymásnak, vidám hangulatban köszönt el. Másnap már úgy jött be dolgozni, mintha éjjel leborotváltam volna a perzsa macskáját.
Eleinte próbáltam nem törődni a dologgal, de ahogy múltak a hetek, a hónapok, egyre jobban zavart. Nem mertem neki felhozni, nehogy teljesen elmérgesedjen köztünk a hangulat.
Egy nap aztán elé álltam, és megkérdeztem: „Tulajdonképpen mi bajod van velem?”
Egy konfliktust minél előbb meg kell oldani, főleg a munkahelyen, ahol mindennap találkozunk egymással, és elkerülhetetlen az akár pár szavas kommunikáció. Nem szabad azt mondani, hogy inkább kibírom, meg „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Akár észrevesszük, akár nem, a megoldatlan konfliktusok hatással vannak ránk, és állandó feszültséget keltenek.
A kérdés nagy meglepetést tud okozni, mint ahogy a válasz is. Készüljünk fel rá! Régi indulatok törhetnek elő. Ne feledjük azonban, hogy nem az a cél, hogy tovább mérgesítsük a helyzetet, hanem hogy megoldjuk. Maradjunk végig higgadtak (de legalább próbáljuk meg), és igyekezzünk objektíven nézni a dolgokat. Sokat segít, ha egy kicsit a másik helyzetébe is bele tudjuk képzelni magunkat, bár ez nem mindig könnyű. Koncentráljunk csak a problémára, az esetleges sértésekkel ne foglalkozzunk! Egy idő után vitapartnerünk is észre fogja venni magát, és ezúton normális mederbe terelhető a beszélgetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése