Amikor összetűzésbe keveredünk valakivel, leginkább csak a saját szemszögünkből vagyunk hajlandóak szemlélni a vitát. Ez persze természetesnek tűnik, mivel a barátaink is nekünk adnak igazat, amikor a másik féllel való nézeteltéréseinkről mesélünk nekik, és egyébként is 100%-ig bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a nő/pasi nem normális; vagy hogy illetlen, amit tesz; vagy hogy ez az ő feladata lenne, csak mindig mindent átpasszol ránk, stb.
Ha hatékonyan szeretnéd kezelni a konfliktusaidat, az első lépés az, hogy a másik fél helyzetét, céljait, nézőpontját is megismered, és elismered a jogát saját véleményéhez. Amíg csak arra vagy képes, hogy a saját igazadat szajkózd, és nem akarsz (vagy nem tudsz) egy rövid időre „kilépni” magadból, és távolabbról szemlélni a helyzetet, amelynek során a vitapartnered álláspontját is elemzed, addig nem leszel jó konfliktusmegoldó.
A kompromisszumra való hajlandóság hiánya
Ez általában az 1. pontban leírtakból adódik. Ha az ott részletezettek igazak Rád, akkor minden valószínűség szerint ezt is elmondhatod magadról: mivel ugyebár egyértelmű, hogy neked van igazad, ezért eszed ágában sincs engedni.
Ha úgy képzeled el a konfliktusaid lezárását, hogy majd „ő” belátja, hogy igazunk van, de Te nem vagy hajlandó semmit tenni, semmiből engedni, akkor rossz úton jársz. Most az első, ami eszedbe jut, valószínűleg az, hogy ezt nagyon könnyű mondani, de megtenni sokkal nehezebb, mint gondolná az, aki ezeket a sorokat írta. Amikor azonban úgy érzed, hogy nagyon-nagyon nehéz lenne engedned az igazadból, akkor vedd számításba azt is, hogy mekkora energia-befektetésbe kerül a jelenlegi helyzeted. Egy folyamatosan fennálló konfliktus rengeteget elvesz belőled: idegeskedsz miatta, rossz kedvűvé tesz, és a másokkal való kapcsolatodra is rányomja bélyegét. Gondold át, hogy békésen lezárni egy ilyen helyzetet – akár úgy, hogy valamit Te is beáldoztál érte – mennyire felemelő érzés lenne.
Azok az eltúlzott érzelmek...
Na igen, ez azt takarja, amiket általában hirtelen felindulásból mondunk vagy teszünk.
Valójában az 1. és a 2. pont is leginkább abból adódik, hogy egy vita kialakulásakor, egy konfliktushelyzet elmérgesedésekor elárasztanak minket az érzelmeink. A düh, a harag, egy régi sérelem miatt érzett sértettség feltámadása… Ezek mind, mind abba az irányba visznek minket, hogy képtelenségnek tűnik hideg fejjel átgondolni, hogy mit mondjunk, hogyan reagáljunk. Nem véletlen mondogatják olyan sűrűn, hogy számoljunk el 10-ig, mielőtt kinyitjuk a szánkat. Ez egy teljesen természetes biológiai reakció, de azért annyit mindenképpen megtehetsz, hogy nem szólalsz meg rögtön, nem cselekszel rögtön, ha érzed, hogy a reakciód eltúlzott lenne. Helyette találd meg a módját, hogy lecsendesedj, koncentrálj a légzésedre, és akár kérj időt a másik féltől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése